Én: Basszus, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó ez a film. Végre egy magyar film, amit bátran ajánlhatok külföldi ismerősöknek is.

Dalmi: Kár, hogy nincs kivel versenyeznie a szemlén.

ÉN: ..nahát, Csabi, neked egész jó hangod van!

CSABI: csak az a baj, hogy ilyen kicsi a hangterjedelmem, valamivel kisebb, mint a farkam.

Elfújta a frissen vásárolt bérletemet a szél.

Budapest. Erős szél, hóesés. A jókedvem még mindig tart.

Sok-sok nap után beléptem iwiwre elolvasni a felgyülemlett körüzeneteket. Huh. De ez egy rendkívüli nap. Egy egészen másmilyen levelet találtam a postaládámban.

Egy órával ezelőtt némi szaxofonos témával kapcsolatban összeismerkedtem egy sráccal. Erre kiderült, hogy ő vagyok én, csak másik nemben. Azóta meg tátott szájjal ülök és nézek.

És ezt kaptam tőle ajándékba:

ÉN: tegnapelőtt vettem nádat, tegnap használtam próbán, mára meg már el is hagytam. meg is haragudtam magamra, most meg kiesett a szaxofonomból.

KRISTÓF: rázd még egy kicsit, hátha előkerül az elveszett sapkád is.

Vettünk fitness terembe bérletet és minden nap járunk is. Baromi jó egyébként, soha eddig nem éreztem még magam ennyire otthonosan a testemben. Uralom az egészet, fantasztikus.

Viszont. A táncbérletem anyagi kiadásai mellé csakis a legolcsóbb hely jöhetett szóba, úgyhogy meg is kaptuk az ár-érték arányokat a pofánkba.

A pultos lány a tahóság élő szobra, épphogy le nem köp. A kardio gépek az ajtóban, nem mintha exibicionitásom a csurgó izzadság közepette akarna kibontakozni. Azt is imádom, amikor futás közben 5 km-en keresztül porszívóznak mellettem, állat letüdőzni a szálló port fizikai megterhelés mellett. Minden egyes reggel az RTL klubot hallgatni (odanézni már nem is merek) pedig olyannyira irracionális, mint az MSZP nyugdíjasokhoz szóló kampánya. 

Így történhetett múltkor, hogy a hasizomgyakorlataim közepette körbe meszelték körülöttem a falat.

CSABI: úgy zabálta az elemet, egy koncert alatt lemerült az egész. pedig ugye duracellt raksz bele, mert adsz magadra...

KRISTÓF: ..és akkor idejön Tibi, bemogyórózik, befantázik, aztán bealszik... valóban nagy segítség.

HÚG: na, most már nekem is van H1N1-es védőoltásom.

ÉN: akkor anyu kettővel nyugodtabb lehet. mondjuk jókor kaptad meg, már vége a szezonnak.

HÚG: igen?! pff.. na mindegy, majd jól jön tavasszal

ÉN: ja, mert addigra úgyis újabb mutációja jön, ha jön.. hehehe..

HÚG: hm... a faszomat, ha ettől a szar védőoltástól potyára lesz valami szövődményem, én kinyírok valakit.

Ma 2,5 órán át takarítottam a lakást és nem hittem a szememnek, Natalie elővette a porszívót és csatlakozott. Ja, és a tűzhelyet is letörölte. Komolyan mondom, meghatódtam.

[az én nevelesém, igen!]

Láttam egy eszméletlen aranyos filmet. A kisebb mitológiai baki ellenére végre valami a piacon, ami minőség, ugyanakkor mégsem nyomasztó.

Najó, bevallom a legjobb az egészben, hogy tele van édes-aranyosan gyermeteg (primitív) dalokkal, amiket még én is eltudok gitározni.

A Syrinx óta szerelmes belém egy 50 éves klarinéttanár. Édes a pasas, csak kár hogy a melleimhez beszél, amikor a bebop korszakról van szó.

Azon gondolkodom, hogy végtére is kinevelődött egy olyan hitelgeneráció, aki lakáshitel előtt (helyett) diákhitelt törleszt. Akkor most előre vagy hátra?

W:  szerintem en akkor is irogatnam neked a maileket, ha teged elutne az auto es meghalnal es en errol tudnek
én: u basszus.. milyen szar lenne, ha nem tudnánk egymásról, vagyis azt, hogy a másik már meghalt
W:  igen
       ilyeneken is sokat gondolkodtam
       tokre remelem hogy en halok meg elobb
 én: én meg azt remélem hogy én!
       de amúgy szerintem is te halsz meg hamarabb
 W:  ???
 W:  kosz bazmeg
 én:  :DDDDDDDDD
        nekem van egy ilyen fos érzésem
        hogy túl fogom élni a kedvenc ismerőseimet :S nem olyan jó ám
        azt érzem, hogy nagyon sokáig fogok élni :S
 W:  hat en nem ezt erzem magammal kapcsolatban, szal igazad lehet
 én:  látod
        de tök szar ám :(
 W:  viszont lehet, hogy egyszer megollek
       es akkor borul az egesz ;)

SIKER!

Az elromlott pedálom nélkül is lenyomom ezt a darabot:

úgyhogy most ez jön:

Persze azért nem ártana megcsináltatnom. Vagy kölcsönkérnem egyet. Áron? :D

Eltűntek balról a linkelt blogok. Sőt. Vissza se engedi rakni. És én még azt hittem itt jobb lesz, mint a freeblogon.

Megoldódott az 5 liter sárgaborsófőzelék rejtélye. A fagyasztóban végezte apró dobozokban. Natalie egyébként minden nap elővesz egy kupicával, és mintegy leves alapként felhasználva, bedobja egy fazék vízbe.

Szerintem le van égve.

Ezt a filmet fogom megnézni az idei szemlén.

Natalie valamiért csinált 5 liter sárgaborsófőzeléket. Fokhagymamentesen. Egyenlőre nem egészen tudom hova tenni ezt a dolgot.

Natalie egy hónapra hazakarácsonyozott az Államokba én pedig kiganéjoztam az egész lakást, különös tekintettel a konyhára, azon belül is a tűzhelyre, amit tömény 2,5 órán keresztül sikáltam, mire megközelítette a fehér színtartományt. Reménykedtem, hogy értékeli majd az igyekezetemet és visszatérte után nem növeszt újra hányásrétegeket a tűzhelyen. Ő egyébként napi kétszer főz, én meg havi kétszer, szóval tényleg nem az én saram az a sok váladék, de nem akartam megvárni, hogy kijöjjön valaki a járványügyiektől.

Egy hete tért vissza, borzalmasan fáradt volt, viszontagságos út állt mögötte, aminek csúcspontjaként a gépe lekéste Párizsban a csatlakozást, úgyhogy ott ült több, mint 6 órán kereszül a reptéren. Szóval közölte, hogy ő most lefekszik aludni, ne haragudjak, hogy nem mesél többet. Ofkórsz, jöttem be gyorsan a szobába letölteni az új House-t, mert abban a pillanatban ahogy felcsatolja a vírustelep laptopját a hálóra, esélytelen lesz még a youtube is, nem hogy komolyabb töltések.

1,5 óra múlva aztán kivetett az éhség a konyhába. Micsoda meglepetés, Natalie elalvás előtt már be is áztatta a babokat. Hát indul a Jamie Oliver megint.

(A lila lé, amit a bab eresztett ki, csodás erezetben folyik végig a konyhapulton.)

Natalie belepofátlankodott az erotikus álmomba. Persze nem egészen úgy, ahogy az ember azt sejtené. Miközben a galérián durvultunk, Natalie intenzíven a konyha és a szobája között trappolt, nem meglepő, hogy mennyire ordenáré módon. Amikor a konyhába ért, iszonyat csörömpölésbe kezdett, ha pedig a szobájához, akkor bebaszta az ajtót. Én eközben vad pisszegéssel igyekeztem magunk között tartani az intimszféránkat, miközben a térdemmel próbáltam kifeszíteni a mozgásba lendült ágyat, igaz, ennek ellenére is tapintatlan nyekkenésekkel emlékeztetett az energia-megmaradás törvényeire. Itt nem volt vége a megpróbáltatásoknak, sűrű olajszag ereszkedett a szobámra, ezt némi égett fokhagyma és talán bakelit(?!) követett a kulcslyukon keresztül. Ha valamit utálok az a konyhaszag. Mérgemből felébredtem.

...

IRL: Natalie jelenleg fel-alá trappol a szobája és a konyha között, ráadásul felgyújtott egy lábast is. Azon gondolkodom, hogy valószínűleg a szobájában tartja a fűszereket?! Esetleg az a problémája, hogy kicsi ez a lakás, legalábbis náluk nagyobbak a távolságok, ami miatt a kilométer hiányát néhány szoba-konyha körrel kompenzálja. Az ajtócsapkodást semmivel sem tudom megmagyarázni, ahogy azt sem, miért kell az evőeszközöket egymáshoz ütögetni.

Szeretnék egy saját lakást.

Röhögve sétáltam haza a Móriczról, erre lefagyott a két felső metszőfogam.

Ennyit a globális felmelegedésről.

Kérdem a kis drágát, megírtad már azokat az elmaradt számlákat? Nem még. Szemeit lesüti. De hisz már november óta kérlek, heti rendszerességgel. Hogy lehet így elfelejteni? Nem felejtem, csak fáj tőle a kezem.